A MUM-hatás (angolul: Keeping Mum About Undesirable Messages) azt a pszichológiai jelenséget írja le, amelynek során az emberek szándékosan elhallgatják a rossz híreket, a problémákat és a negatív visszajelzéseket — különösen feletteseik felé, mert félnek a következményektől.

MUM-effektusA fogalmat Charles F. Bond Jr. és Evan L. Anderson kutatásai tették ismertté az 1980-as években: az emberek ösztönösen nehezebben közölnek negatív tartalmú információt, mint pozitívat — és ez nem pusztán konfliktuskerülés. A MUM-hatás mögött három fő ok húzódik meg: a konfrontáció kerülése, a hierarchikus szervezetekben jellemző hatalmi távolság, valamint a tanult hallgatás — ha egy szervezetben a problémát jelző embert negatívnak vagy „nem csapatjátékosnak” bélyegzik, az emberek ezt gyorsan megtanulják, és legközelebb inkább hallgatnak.

A MUM-hatás különösen erős hierarchikus, tekintélyelvű szervezetekben: gyárakban, termelési környezetben, multinacionális vállalatoknál. A vezető ilyenkor hamis valóságban kezd dolgozni — nem azért, mert rossz vezető, hanem mert a rendszer nem meri megmutatni neki az igazságot. A jelenség szorosan összefügg a pszichológiai biztonság hiányával (Amy Edmondson): ahol az emberek nem mernek szólni, kérdezni, jelezni — ott a MUM-hatás a legerősebb.

Kapcsolódó szócikk: Naiv realizmus
Ajánlott oldal: MUM-effektus: miért hallgatnak a dolgozók? – Forlong